2013. 08. 18. (vasárnap) Ľuboreč - Tornalja


Az éjszakai dorbézolás ellenére hétkor felkeltünk (az ébresztőnek és a napnak hála). Reggelire még mindig maradt öcsi szalonnájából, be is vágtuk jó hagymásan. Persze a nyolcas indulás kilencre tolódott, mert egyszerűen lassúak vagyunk, na (de a sátram is lassan száradt). Mivel mással kezdhetnénk a napot, mint mászással?! A mai dombok azonban sokkal gyilkosabbak, mint tegnap. Sőt, melegebb is van talán, mint eddig. Úgy látom mindketten nehezen viselik, lassan haladunk előre. Kezdek aggódni, hogy nem érünk oda időre. Nem tudom, meddig bírják, azt sem tudom, hogyan motiváljam őket, hiszen magam sem tudom még, milyen domb vár ránk. Lassan persze fogynak a km-ek, de az idő annál gyorsabban. Ma csak hideget ebédelünk, mert a főzéssel sok idő megy el, meg valójában nem is vagyunk éhesek. Nap közben nassolunk, majszolgatunk. Laci aszalt barackot, ami miatt aztán meg is állunk az útba eső összes benzinkúton (na jó, igazából csak kettőn).

Tornaljára öt előtt érkezünk meg, ami tökéletes időzítés. A helyszínt gyorsan megtaláljuk, DON, a galériatulajdonos pont akkor érkezik, így van időnk megpihenni, harapni valamit, majd felkészülni. Az előadás után sok szép szót, elismerést és mosolyt kaptunk, amiből én személy szerint sokat töltekeztem. Remek ez a hely, igazán otthon érezzük magunkat és nem utolsó sorban köszönjük, hogy itt lehetünk!

 

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés