Az első hat nap dióhéjban (Lillától)

Részletek

Készült: 2013. augusztus 20. kedd, 19:27

Első nap Kürtről Esztergomba indultunk. A kürti templom elé 4 körül gurultunk be, ahol már a cserkészek és a falu egy-két lakója várt bennünket. Rövid búcsúztatás után végül elindultunk az utunkra. Lehet, hogy ez az első nap csak szimbolikus útnak indulás volt, mind a kilométerek szempontjából, mind abból a szempontból, hogy délután indultunk és nem teljesen csak a túrának szenteltük magunkat, legalábbis fizikailag nem, lelkileg lehetséges, hogy igen. Majer István szobrának koszorúzása után Tomi a Kaleidoszkóp házban tartott előadást. Laci és én már jócskán fáradtak voltunk, alig vártuk, hogy nyugovóra térjünk, hiszen tudtuk milyen nagy megpróbáltatás vár ránk másnap.

Másnap aztán Palást volt az úti cél. Ide hosszas tekerés után érkeztünk meg. Gondoltam én, hogy hosszas. Első (egész) napra elég is volt a dimbes-dombos utakon feltekernünk, viszont már első napon azzal vigasztaltam magam, hogy a dombok után csakis lejtő jöhet. Ekkor még nem tudtam, hogy a következő napi szakaszon, ami Palásttól Losoncig tartott volna, még magasabb dombok jönnek. Nem is magasabbak jöttek, hanem hosszú szakaszon egyre felfelé tartott az út és csaknem jött a lefele domb. Hogy miért a volna? Nos, tervben az volt, hogy Losoncig megyünk, de út közben már a térképen is láttunk egy kék foltot, majd a nagy meleg és a sok izzadás után alig vártuk, hogy megmártózzunk a vízben. Végül Losonc előtt 20 km-rel megpihentünk a tónál és éjjelre is ott vertünk sátrat. Lelkiekben felkészültem a következő napra, ami talán sikerült is.

Losoncról Tornaljára érkeztünk, ahol már vártak bennünket, szállást is kaptunk, egy tuti jó helyen, és az eddigi napok közül talán itt volt a legjobb előadása Tominak. Végre hajat is moshattunk J Következő napon találkoztam messzi keresztmamával, egy rövid találkozás volt, viszont nagyon megörültünk egymással, hiszen vagy már öt éve nem láttunk egymást. Majd az ő tanácsára egy nagyon jó úton indultunk, százból nyolcvan százalékban lejtőn, ill. egyenesen tekerhettünk. Igaz az a húsz százalék eléggé húzós volt, de talán még mindig ez volt a legjobb nap az emelkedők szempontjából.

Délután aztán megérkeztünk Szepsibe, ahol kellemesen meglepődtem, hiszen kedves ismerősöknél szállhattunk meg. Szanyi és Balta család vett a kezei közé. Este pedig pizza és kofola/bor mellett jót beszélgettünk az új és a régi jó ismerősökkel. Ma pedig reggel még nem voltunk benne biztosak, hogy mihez kezdjünk, mert Lacit elkísértük a Tesco elé, ahol édesapja várta, majd elbúcsúztunk és mi mentünk tovább a helyi iskolába. Itt elidőztünk pár órát, mert Tominak dolgoznia kellett. Én örültem, mert addig behoztam a lemaradást a nagyvilággal, másrészt pihentem egy kicsit. Végül úgy döntöttünk, hogy maradunk még egy éjszakát Szepsiben, ha már úgy is marasztaltak. Most pedig várjuk, hogy kész legyen a székelykáposzta. Holnap irány Kassa J

• < Előző
• Következő >