Csapatunk legfiatalabb tagja vall

Részletek

Készült: 2013. augusztus 23. péntek, 08:48

Elsősorban azt tudni kell, hogy 2 példaképem van bringázás terén, az életben is a példaképeim. Ez a két személy pedig nem más ,mint Kovács Tamás és Bujna Zoltán. Végre sikerült egyet tekernem Tomival és párjával,Lillával.

Elején úgy nézett ki a dolog,hogy nem mehetek,de aztán minden erőfeszítésemmel azon munkálkodtam,hogy ez a túra ne maradjon ki az életemből. Sátor és a hálózsák hiányzott. Tanács kérés Tomitól,kiválasztás,rendelés,kifizetés.Készen is állok a túrára. Fizikai részről annyira nem aggódtam,hisz egész tavasz és nyár alatt tekertem. E téren volt némi tapasztalatom,de a több napos túrákkal nem. Inkább a lelki oldalról aggódtam,hisz sátrazás terén szűz voltam. Aztán repültek a napok,amikor észhez tértem, már 2 órára rá biciklire kellett pattanom,hogy elérjem az indulást.

Most irhatnék én itt minden egyes napról, de arra ott vannak Tomi bejegyzései, én inkább lelkembe ivódott tapasztalatokról, érzésekről firkantok.

Őszintét megvalva,nem bánom.Természetesen voltak rossz pillanatok kis mértékbe,de hisz az élet is a jó és rossz dolgokból,épitő elemekből forr össze. Én csupán kb. 6 napot töltöttem velük,de azt mondják a csúcson kell abba hagyni,szóval jókor mentem el.Ígyhát  kihagytam Ukrajnát,Romániát és Magyarországot.Egyik szemem sír,másik nevet.Azért sír,hisz még kitudja milyen tapasztalatokkal gazdagodnék,s azért nevet,mert itt is vannak teendőim,amiket el kell végeznem.

Sokat adott számomra ez a túra.Úgy érzem,nálam is kezd valami elszakadni,úgy,mint Tominál anno.Fejemben kezdenek összeállni a túratervek.Másik,újra vágyom vissza az útra,kalandokat átélni,természetesen biciklin.Szóval,hálás vagyok Tominak,hogy megengedte,hogy mehessek és a szüleimnek is.

Nehéz leírni,milyen egy ilyenfajta túra.Csak az tudja aki már volt ilyenen.Köszönöm a sorsnak és a Gondviselésnek,hogy részese lehettem a Majer István Emléktúrának,ezáltal picit letesztelni a lelki- és fizikai képességeimet.Természetesen ez még csak piskóta ahhoz képest,amit a példaképeim véghez vittek,de valahol el  kell kezdeni.Szépen sorban.

Köszönöm Tomi és Lilla,élmény volt.

• < Előző
• Következő >