2013. 08. 19. (hétfő) Tornalja - Szepsi

 

 

 

Mindig jól tudunk pihenni, amikor biztonságban tudjuk magunkat és a dolgainkat. Remek szálláshelyünk volt. Mi Lillával hajat mostunk, úgyhogy inkább bent aludtunk, Lacinak viszont annyira megtetszett a sátrazás, hogy az udvaron sátrat vert.

A bőséges reggeli után elindultunk a posta elé, egy régen látott rokonhoz, majd módosítva a módosított tervet, mégiscsak a főúton indultunk el. Egy komolyabb dombot kellett csak leküzdenünk. A mászás jó volt, nem volt annyira meredek, háromszor álltunk csak le (ebből egy a csúcson volt). Lefelé aztán! Hosszú kilométereken száguldozni 60 km/h feletti sebességgel – már nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára. Laci még egy körért könyörgött, Lilla csak komótosan gurult be a benzinkútra, ahol kipihentük az izgalmakat. Ugyan Szepsiben a nagytábor miatt nem volt szervezett előadás, igyekeztünk időben érkezni. Egy kis meglepetés-megvendégeléssel fogadtak, előtte azonban meglátogattuk a helyi bormúzeumot. Izgalmas pincéket rejteget maga alatt ez a város, én nem is tudtam, hogy ilyen fontos pontja volt a tokaji borútnak ( mivel Kassa városi rangot kapott, vámot szedtek, így a Lengyelországba tartó tokaji aszú Szepsiben pihent meg. Találtak még mély, úrna alakú gabonatárolókat, melyeket el lehetett rejteni. A borospincék össze voltak kötve a háború miatt…). Mindezt egy lokálpatriótától, Zoltántól tudtuk meg. A nap megpecsételéseként jó kis pizzát ettünk, ahol jópáran összejöttünk, s jól el is voltunk éjfélig.

 

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés