2013. 08. 19. (hétfő) Tornalja - Szepsi

Részletek

Készült: 2013. augusztus 24. szombat, 20:42

Mindig jól tudunk pihenni, amikor biztonságban tudjuk magunkat és a dolgainkat. Remek szálláshelyünk volt. Mi Lillával hajat mostunk, úgyhogy inkább bent aludtunk, Lacinak viszont annyira megtetszett a sátrazás, hogy az udvaron sátrat vert.

A bőséges reggeli után elindultunk a posta elé, egy régen látott rokonhoz, majd módosítva a módosított tervet, mégiscsak a főúton indultunk el. Egy komolyabb dombot kellett csak leküzdenünk. A mászás jó volt, nem volt annyira meredek, háromszor álltunk csak le (ebből egy a csúcson volt). Lefelé aztán! Hosszú kilométereken száguldozni 60 km/h feletti sebességgel – már nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára. Laci még egy körért könyörgött, Lilla csak komótosan gurult be a benzinkútra, ahol kipihentük az izgalmakat. Ugyan Szepsiben a nagytábor miatt nem volt szervezett előadás, igyekeztünk időben érkezni. Egy kis meglepetés-megvendégeléssel fogadtak, előtte azonban meglátogattuk a helyi bormúzeumot. Izgalmas pincéket rejteget maga alatt ez a város, én nem is tudtam, hogy ilyen fontos pontja volt a tokaji borútnak ( mivel Kassa városi rangot kapott, vámot szedtek, így a Lengyelországba tartó tokaji aszú Szepsiben pihent meg. Találtak még mély, úrna alakú gabonatárolókat, melyeket el lehetett rejteni. A borospincék össze voltak kötve a háború miatt…). Mindezt egy lokálpatriótától, Zoltántól tudtuk meg. A nap megpecsételéseként jó kis pizzát ettünk, ahol jópáran összejöttünk, s jól el is voltunk éjfélig.

Csapatunk legfiatalabb tagja vall

Részletek

Készült: 2013. augusztus 23. péntek, 08:48

Elsősorban azt tudni kell, hogy 2 példaképem van bringázás terén, az életben is a példaképeim. Ez a két személy pedig nem más ,mint Kovács Tamás és Bujna Zoltán. Végre sikerült egyet tekernem Tomival és párjával,Lillával.

Elején úgy nézett ki a dolog,hogy nem mehetek,de aztán minden erőfeszítésemmel azon munkálkodtam,hogy ez a túra ne maradjon ki az életemből. Sátor és a hálózsák hiányzott. Tanács kérés Tomitól,kiválasztás,rendelés,kifizetés.Készen is állok a túrára. Fizikai részről annyira nem aggódtam,hisz egész tavasz és nyár alatt tekertem. E téren volt némi tapasztalatom,de a több napos túrákkal nem. Inkább a lelki oldalról aggódtam,hisz sátrazás terén szűz voltam. Aztán repültek a napok,amikor észhez tértem, már 2 órára rá biciklire kellett pattanom,hogy elérjem az indulást.

Most irhatnék én itt minden egyes napról, de arra ott vannak Tomi bejegyzései, én inkább lelkembe ivódott tapasztalatokról, érzésekről firkantok.

Őszintét megvalva,nem bánom.Természetesen voltak rossz pillanatok kis mértékbe,de hisz az élet is a jó és rossz dolgokból,épitő elemekből forr össze. Én csupán kb. 6 napot töltöttem velük,de azt mondják a csúcson kell abba hagyni,szóval jókor mentem el.Ígyhát  kihagytam Ukrajnát,Romániát és Magyarországot.Egyik szemem sír,másik nevet.Azért sír,hisz még kitudja milyen tapasztalatokkal gazdagodnék,s azért nevet,mert itt is vannak teendőim,amiket el kell végeznem.

Sokat adott számomra ez a túra.Úgy érzem,nálam is kezd valami elszakadni,úgy,mint Tominál anno.Fejemben kezdenek összeállni a túratervek.Másik,újra vágyom vissza az útra,kalandokat átélni,természetesen biciklin.Szóval,hálás vagyok Tominak,hogy megengedte,hogy mehessek és a szüleimnek is.

Nehéz leírni,milyen egy ilyenfajta túra.Csak az tudja aki már volt ilyenen.Köszönöm a sorsnak és a Gondviselésnek,hogy részese lehettem a Majer István Emléktúrának,ezáltal picit letesztelni a lelki- és fizikai képességeimet.Természetesen ez még csak piskóta ahhoz képest,amit a példaképeim véghez vittek,de valahol el  kell kezdeni.Szépen sorban.

Köszönöm Tomi és Lilla,élmény volt.

Az első hat nap dióhéjban (Lillától)

Részletek

Készült: 2013. augusztus 20. kedd, 19:27

Első nap Kürtről Esztergomba indultunk. A kürti templom elé 4 körül gurultunk be, ahol már a cserkészek és a falu egy-két lakója várt bennünket. Rövid búcsúztatás után végül elindultunk az utunkra. Lehet, hogy ez az első nap csak szimbolikus útnak indulás volt, mind a kilométerek szempontjából, mind abból a szempontból, hogy délután indultunk és nem teljesen csak a túrának szenteltük magunkat, legalábbis fizikailag nem, lelkileg lehetséges, hogy igen. Majer István szobrának koszorúzása után Tomi a Kaleidoszkóp házban tartott előadást. Laci és én már jócskán fáradtak voltunk, alig vártuk, hogy nyugovóra térjünk, hiszen tudtuk milyen nagy megpróbáltatás vár ránk másnap.

Másnap aztán Palást volt az úti cél. Ide hosszas tekerés után érkeztünk meg. Gondoltam én, hogy hosszas. Első (egész) napra elég is volt a dimbes-dombos utakon feltekernünk, viszont már első napon azzal vigasztaltam magam, hogy a dombok után csakis lejtő jöhet. Ekkor még nem tudtam, hogy a következő napi szakaszon, ami Palásttól Losoncig tartott volna, még magasabb dombok jönnek. Nem is magasabbak jöttek, hanem hosszú szakaszon egyre felfelé tartott az út és csaknem jött a lefele domb. Hogy miért a volna? Nos, tervben az volt, hogy Losoncig megyünk, de út közben már a térképen is láttunk egy kék foltot, majd a nagy meleg és a sok izzadás után alig vártuk, hogy megmártózzunk a vízben. Végül Losonc előtt 20 km-rel megpihentünk a tónál és éjjelre is ott vertünk sátrat. Lelkiekben felkészültem a következő napra, ami talán sikerült is.

Losoncról Tornaljára érkeztünk, ahol már vártak bennünket, szállást is kaptunk, egy tuti jó helyen, és az eddigi napok közül talán itt volt a legjobb előadása Tominak. Végre hajat is moshattunk J Következő napon találkoztam messzi keresztmamával, egy rövid találkozás volt, viszont nagyon megörültünk egymással, hiszen vagy már öt éve nem láttunk egymást. Majd az ő tanácsára egy nagyon jó úton indultunk, százból nyolcvan százalékban lejtőn, ill. egyenesen tekerhettünk. Igaz az a húsz százalék eléggé húzós volt, de talán még mindig ez volt a legjobb nap az emelkedők szempontjából.

Délután aztán megérkeztünk Szepsibe, ahol kellemesen meglepődtem, hiszen kedves ismerősöknél szállhattunk meg. Szanyi és Balta család vett a kezei közé. Este pedig pizza és kofola/bor mellett jót beszélgettünk az új és a régi jó ismerősökkel. Ma pedig reggel még nem voltunk benne biztosak, hogy mihez kezdjünk, mert Lacit elkísértük a Tesco elé, ahol édesapja várta, majd elbúcsúztunk és mi mentünk tovább a helyi iskolába. Itt elidőztünk pár órát, mert Tominak dolgoznia kellett. Én örültem, mert addig behoztam a lemaradást a nagyvilággal, másrészt pihentem egy kicsit. Végül úgy döntöttünk, hogy maradunk még egy éjszakát Szepsiben, ha már úgy is marasztaltak. Most pedig várjuk, hogy kész legyen a székelykáposzta. Holnap irány Kassa J

2013. 08. 18. (vasárnap) Ľuboreč - Tornalja

Részletek

Készült: 2013. augusztus 18. vasárnap, 23:06

Az éjszakai dorbézolás ellenére hétkor felkeltünk (az ébresztőnek és a napnak hála). Reggelire még mindig maradt öcsi szalonnájából, be is vágtuk jó hagymásan. Persze a nyolcas indulás kilencre tolódott, mert egyszerűen lassúak vagyunk, na (de a sátram is lassan száradt). Mivel mással kezdhetnénk a napot, mint mászással?! A mai dombok azonban sokkal gyilkosabbak, mint tegnap. Sőt, melegebb is van talán, mint eddig. Úgy látom mindketten nehezen viselik, lassan haladunk előre. Kezdek aggódni, hogy nem érünk oda időre. Nem tudom, meddig bírják, azt sem tudom, hogyan motiváljam őket, hiszen magam sem tudom még, milyen domb vár ránk. Lassan persze fogynak a km-ek, de az idő annál gyorsabban. Ma csak hideget ebédelünk, mert a főzéssel sok idő megy el, meg valójában nem is vagyunk éhesek. Nap közben nassolunk, majszolgatunk. Laci aszalt barackot, ami miatt aztán meg is állunk az útba eső összes benzinkúton (na jó, igazából csak kettőn).

Tornaljára öt előtt érkezünk meg, ami tökéletes időzítés. A helyszínt gyorsan megtaláljuk, DON, a galériatulajdonos pont akkor érkezik, így van időnk megpihenni, harapni valamit, majd felkészülni. Az előadás után sok szép szót, elismerést és mosolyt kaptunk, amiből én személy szerint sokat töltekeztem. Remek ez a hely, igazán otthon érezzük magunkat és nem utolsó sorban köszönjük, hogy itt lehetünk!