2013. 08. 17. (szombat) Palást – Ľuboreč

 

 

 

A korai ébredés nem egyenlő a korai indulással – amit ezúttal nem bánunk, mert főtt virslivel és teával fogadtak bennünket reggelire (egy nagyon kedves házaspár aludt ugyanott, ahol mi, este ők is részt vettek az élménybeszámolón). Reggeli közben elbeszélgettünk, rendesen jóllaktunk, majd tízkor – kilenc helyett – sikeresen útrakeltünk. Nagyon jól haladtunk – az elején. Aztán jöttek a dombok és a mászás. Szépen, lassan, nyugodt tempóban mentünk felfele, sok pihenővel. Olyannyira, hogy alig haladtunk előre. Az elején még a települések is ritkán voltak, éppen csak hogy kibírta a vízkészletünk. Mikor becsöngettünk egy házba friss vízért, tankolás közben kiderült, hogy a feleség papája kürti származású, Csizmadia (ha jól emlékszem).

Nagykürtösön ebédeltünk levest és zöldséges rizst. Sokan nem is tudják, hogy az Oriflame-nek vannak leveseik. Zöld is és piros is van :), csak meleg (már nem forró) vízbe kell pár kanálnyi, és kész. Ebben az a durva, hogy finom és tápláló! Iszont a reggelihez hasonlón az ebédünk is elhúzódott. Még szerencse, hogy ma nem időre megyünk! A térképen egy kis tavacskára lettem figyelmes, Losonc előtt 20 km-el. Megígértem a csapatnak, hogy ha kempingezésre és fürdésre alkalmas lesz, ott maradunk.

Nagyon remek kis hely lehet, mert elég sokan vannak kint, helyesebben pont elegen ahhoz, hogy még elviselhető legyen, ill. hogy még helyünk is legyen. Többnyire horgásztak és sütögettek az emberek. Ahogy odaértem, csobbantam egyet, a többieknek kicsit tovább tartott bejönni. Megmosakodtunk a környezetkímélő tusfürdőnkkel majd pumpáltam vizet a víztisztítóval a teához és fogmosáshoz. Este viszonylag időben ágyba (pontosabban sátorba) kerültünk, amikor is arra ébredünk, hogy bizony valakik nagyon mulatnak. Amolyan balkános, bossa novás roma muzsika max. hangerőn. Mindez hajnali négyig…

 

 

 

2013. 08. 16. (péntek) Esztergom – Palást

Mivel a Mihálko kerékpárbolt kilenckor nyit, nem terveztük túl koraira az indulást, és még be szerettünk volna még szerezni pár apróságot. Mivel tényleg jó arcok a srácok, sok vásárlójuk volt (nem beszélve arról, hogy jópár képet lőttünk) tizenegykor sikerült csak útra kelnünk. Öcsém Garamkövesden várt…egy darabig. Majd elindult velünk szemben, így Párkányból jöhetett velünk vissza. Ipolyszalkán úgy döntöttünk, a magyar oldalon rövidítünk, így Letkésnek vettük az irányt. Annak ellenére, hogy dombos az út, szerintem jól haladtunk. Kicsit hátszelünk is volt, úgyhogy az „újak” is jól tartották a tempót. Egy körül az öcsém meghívott bennünket egy kis szalonnázásra. Ehhez ugyebár vöröshagyma dukál, amire szomjazik az ember, ezért feltankoltunk vízzel is az út menti kék kútból (előtte megkérdeztük, iható-e). A következő pihenő már csak Ságon volt, ahol Lacinak sikerült majdnem elhagynia a hálózsákját. A lányok kiabáltak utána, hogy… most hogy így visszagondolok – a huncut gyerek, lehet szándékosan csinálta?!

Innen Palást már tényleg csak egy kis örömtekerés volt. Feltekertünk a templomhoz, ahol aztán utolért a stáb és forgattunk mindenféle jókat ;) Este élménybeszámoló, zuhanyzás (mosás) és blogírás után most (mindjárt éjfél) végre talán kipihenem magam.

 

 

 

2013. 08. 15. (csütörtök) Kürt – Esztergom

Ma délután négykor már a templom előtt kéne lennem. Most dél van, de még be sem vagyok pakolva. Idén valahogy nagyon megcsúsztam az előkészületekkel. Részben a munkám miatt, részben pedig inkább az előadások leszervezésére koncentráltam. Ráadásul még úgy érzem, lelkileg sem vagyok nagyon felkészülve.

A templom felé tekerve azon töprengek, vajon mit hova pakoltam. Sőt! Egyátalán mit pakoltam be?! Most már nincs mit tenni, menni kell. Majd útközben kiderül (bízom a két előző túra tapasztalataiban). István bácsi szobra előtt búcsúzkodás, majd indulás Esztergomba. Őszintén megvallva, nem számítottam rá, hogy ennyien kísérni fognak, majd’ húszan voltunk. Az összes KENZEL jól gurult!  Párkányban elbúcsúztam a csapat nagyjától, hiszen ők még világosban szerettek volna hazaérni. Mi eltekertünk Esztergomba Majer István sírjához, hogy megkoszorúzzuk azt, majd egy rövid interjú után átgurultunk a Kaleidoszkóp Házba. Az élménybeszemálót jól elhúztuk, még a Toncsi kisfilmjét is levetítettük, majd egy bevásárlóközpontos kitérő után Párkányban egy rejtekhelyen tértünk nyugovóra - éjféltájt.

Köszönet azoknak, akik kísértek, köszönet azoknak, akik kísérnek, és köszönet azoknak, akik elengedik őket! Köszönet a támogatóimnak és azoknak is, akik engem elengedtek!

 

 

 

2013. 08. 14. (szerda) Előkészületek

Lassan éjfél, és még nem vagyok bepakolva!!!

Készülődés

Javában folynak az előkészületek, szervezkedések a túrával kapcsolatban. Helyesebben fogalmazva, az előadás-sorozattal kapcsolatban, hiszen idén ezen van a hangsúly: minél több emberhez eljuttatni Majer István szellemiségét (vagy mondhatnánk akár, hogy István bácsi üzenetét: "...mert az utazás az embert érleli,sok oldaluvá köszörüli, hidjétek, az felséges, ha az ember egy időre minden baját otthon hagyja s külföldön kiszellőzteti magát, elméje kiderül és szíve fogékonyabbá lesz minden örömre.")

Pénteken a Kenzel gyárban felkészítettük a kerékpáromat az útra, ráadásul átvehettük a titokzatos útitársam új paripáját is. Dávid barátunk kölcsönadta a két kerékpáros túratáskáját (amit ezúton is köszönünk), így már tényleg szinte minden fontosabb kellék megvan az induláshoz! A fizikai erőnlétről most inkább nem beszélek, mert nincs miről :)

Sok apróság még ugyan hiányzik, de ezek már csak a komfortérzet növelésére kellenek (már ha lehet ilyenről beszélni a vadkempingezéskor). De mint írtam, a legfontosabb most az előadások megszervezése, úgyhogy megyek is inkább és belevetem magam a munkába...