Lilla végre Szegedre ér (Lilla tollából)

Meg még egy 100-assal több Zenta irányába

 

Tomi alaposan elszámolta magát a kilométereket illetően ezen a napon. Azt mondta, ma is százast tekerünk és Zentára érünk. Ezzel ellenben 90-et letekertünk, de még csak a határhoz értünk el. Egy kis kitérőt kellett tennünk, mert bár a térkép azt mutatta, hogy van határátkelő Nagykomlósnál, a valóságban akkor le volt zárva. Szerencsére megkérdeztük a helyieket, akik mindenhogyan beszéltek, csak magyarul nem, de megértettük egymást és tudtunk még így is km-eket spórolni, még ha nem is sokat, a ráadás kitérő előtt kellett spórolnunk. Végül nagyon lassan elértük a román-szerb határt, ahol néztek ránk nagyokat, hogy ezek honnan jönnek, milyen jó a bringájuk, stb. Itt még működik a vámrendszer, ellenőrzik az iratokat is, ezért sorba kellett állnunk és várni. Míg Tomi beszélgetett egy fickóval (az egyedüli volt a sok közül, aki tudott magyarul), addig én valamit matattam a nagy táskámban. Már nem is emlékszem mit, de akkora meglepetés nem ért az úton, mint akkor. Egy Fantát találtam a dolgaim mögé csúszva, még soha nem örültem annyira Fantának, mint akkor (aki ismer, tudja, hogy nem rajongok a buborékos italokért). Nagyon keveset ittunk aznap, a vizünk is fogytán volt. Tomi is megörült. Még annyi a fantához, hogy nem mi vettük, hanem az azelőtti napi pizzához járt és el sem akartuk hozni, csak mondták, hogy vigyük, mert még jól jön az. Hát jól is jött! :) Az első falut áttekerve az út bal oldalán egy tó volt, ahol még éppen napoztak. Már a délutáni órákban jártunk, és tudtuk, hogy Zenta még mindig nincs közel (amint másnap kiderült 80 km-rel odébb volt). Ekkor értük el az aznapi százast és Tomival megegyeztünk,hogy innen egy tapodtat sem megyünk. Tomi szétnézett, én addig pihentem, majd miután valaki épp akkor foglalta el a Tomi által kiszemelt sátorhelyet, vártunk még, hátha elmegy, de nem tett úgy. Igyhát egy másik helyen, de szerintem ugyanolyan jón állítottuk fel a sátrat. Megvacsoráztunk, Tomi melegített vizet mosdáshoz (legelső alkalom, mikor melegített, máskor nem volt rá szükség, viszont itt már túl hideg volt éjjel), "letusoltunk" és mentünk aludni. Szerettem sátrazni a túra során, egyébként is szeretek. Itt nem kellett nagyon semmihez alkalmazkodni, max. megvártuk, hogy besötétedjen, úgy kényelmesebben tisztálkodhattunk, viszont előtte megvacsiztunk, felállítottuk a sátrat. Ilyenkor rend szerint korán mentünk aludni, volt, hogy 9-kor, fél 10-kor és reggel viszonylag korán, kipihenten ébredtünk (legalábbis én igen, Tomi még az ágyban is tud rosszul aludni). Reggel nem siettünk nagyon, kényelmesen megreggeliztünk, összepakoltunk és elindultunk. Zentára. Még jó, hogy itt volt egy plusz napunk, mert 180 km-t egy nap alatt én nem nagyon bírtam volna letekerni, aztán ki tudja mi rejtőzik még az én lábaimban is! Zentára Kikindán át érkeztünk, ahol egy középkorú férfi elkezdett kérdezősködni, honnan vagyunk, de nem nyilvánított túl nagy érdeklődést és bevallom én sem (nem köszönt, mikor odaszólt, azt sem tudtam, hogy hozzánk beszél-e, mert háttal voltunk, Tomi a láncokat törölte, én meg fordítva ültem a padon és ettem, mikor elment akkor sem köszönt és mindezt angolul próbálta). Majd visszalépett és mutatta, hogy az egyik épületben van egy mamut csontváz replika, azt nézzük meg, mert érdekes. Mi meg is néztük, és tényleg érdekes volt. Fél hat körül érkeztünk az úticélunkba, mert 6-ra volt megbeszélve a találkozó Angélával, aki a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársa. Tomi itt tartotta meg az eladását és itt hajthattuk fejünket nyugovóra éjjel. Csodaszép könyvtára van az épületnek! Este szerb specialitásokat kóstolhattunk, illetve én ettem plieskavicát, Tomi pedig kerámiában sült sajtot kóstolt. Az este folyamán megtudtuk, hogy Zenta lakosságának 80%-a magyar, jó volt ezt hallani!

 

Még most jut eszembe, hogy a nap legviccesebb részét bele sem foglaltam a történetbe. Már Kikinda után tekertünk a kukoricaföldek mellett, amikor leelőztünk egy idős bicikliző házaspárt. A mami ment elöl, a papi meg hátul. Leírom a konstatálásokat (csak a papit hallottuk beszélni), amire még emlékszek (itt kérem tomi segítségét is a visszaemlékezésben). Papi: "Egy turista." (itt még csak Tomi haladt el mellette)  "Jé, ez egy pár." (mikor én kielőztem). Kis idő elteltével leálltunk a kukoricában, Tomi hamarabb kész lett, az út mentén várt. Jöttek az öregek, Papi mondja: "Megpihennek, biztos leálltak tolni". (mi az, hogy tolni?! :)) Majd ismét kielőztük őket. Papi: "Nyomjad mami, mert megin' lehagynak." És mi Tomival mindvégig csak kuncogtunk rajtuk, mert nem tudták, hogy mi értjük, amit ők mondanak. Majd ők még egyszer lehagytak bennünket, egy faluban, mikor vizet vételezünk egy kútról. Ekkor már csak szótlanul mentek el mellettünk.

 

Szóljon hozzá!

Név (kötelező)

E-mail cím (kötelező)

Weblap

Cím

Kérek értesítést a következő hozzászólásokról

Frissítés

Küldés (Ctrl+Enter)

Mégse